Nehezen összemérhető tantárgytematikák, elcsúszó szemeszterek és nem pontosan egyeztetett mintatantervek – többek között ezen okok miatt akadozik a külföldi részképzéseken szerzett kreditek hazai elfogadtatása. Mindazonáltal a magyarországi egyetemeken egyre több a jó megoldás, így ritkán fordul elő, hogy az Erasmus ösztöndíjjal ideiglenesen külföldön tanuló hallgatók féléve „elvész”.

Kihívások és megoldások a kreditelismertetésben

Szigorú szabályok – nagy rugalmasság

„Az Erasmus ösztöndíjas szemeszteremen több mint tíz vizsgám volt, kétszer annyi, mint máskor, mert nemcsak kint, de közben itthon is felvettem tantárgyakat. Bulgáriában orosz irodalmat tanultam és nyelvi gyakorlatot végeztem, de a vizsgaidőszakban hazajöttem, mert bizonyos tantárgyakat csak abban a félévben lehetett felvenni, és nem akartam elcsúszni a tanulmányaimmal. Megbeszéltem a tanáraimmal, hogy a csoporttársaim elküldik a tananyagot, nagyon rugalmas és segítőkész volt mindenki” – meséli az ELTE orosz szakán végzett Mitala Nikolett, hogyan sikerült abszolválnia az Erasmus ösztöndíjas külföldi részképzést. Két tantárgyát elismerték Magyarországon, sőt egy harmadik, néprajzi jellegűt is, igaz, azt csak a szabadon választható tárgyak között.

Az alapszabály szerint egy egyetemnek kötelező elfogadnia a külföldi tanulmányokat, ha azok tematikája
legalább 75 százalékban megegyezik a hazai tantervvel, ez alatt az intézmény dönthet.

A nehézségeket az okozza, hogy erősen eltér az egyes külföldi egyetemek tanterve, így például előfordul, hogy míg egy adott tárgyat a hazai egyetemen egyetlen féléves képzés keretében tanítanak, addig másutt két félév alatt szerezhetik meg a hallgatók ugyanazt a tudást. Így egy néhány hónapos Erasmus ösztöndíj keretében nem mindig lehet teljesíteni a követelményt.

A félreértéseket és a későbbi csalódásokat elkerülendő, a hazai felsőoktatási intézmények karai igyekeznek minden egyes kinti karral egyeztetni, hogy mely szakok esetében működhet a kreditelismertetés.

„Miután a hallgatók tanulmányi szerződéssel mennek ki, ezt próbáljuk előre tisztázni, hogy ne utólag derüljön ki,
ha esetleg nem feleltethető meg az itthoni tantervnek a kint tanult tárgy”

– mondja Jánosy Orsolya, a Debreceni Egyetem nemzetközi irodavezetője, aki szerint az intézménye relatíve jól áll a kreditelismertetéssel, bár a gyakorlat karonként eltérő. Gyakran azért nehéz az összeegyeztetés, például az orvos és egészségtudományi képzésben részt vevő hallgatók esetében, mert a különböző egyetemeken teljesen más lehet a képzési struktúra.

Szabadon választott tantárgyként mindenképpen elismerhetők a kinti kurzusok,

akkor is, ha a mintatantervbe nem teljesen passzolnak. Csakhogy az összkreditnek átlagosan mindössze 5-10 százalékát teszik ki a szabadon választható tárgyak. Emiatt sokszor nem is foglalkoznak a hallgatók a külföldi tanulmányok konverziójával, ha a kötelező tantervbe azok nem illeszthetők be, hiszen a szabadon választottakra vonatkozó követelményt itthon már úgyis teljesítették.

Ráadásul esetenként kredittúllépéshez is vezethet a külföldi részképzés. Elviekben ugyan tiltott az EU-ban a kettős terhelés, vagyis az, hogy egy hallgató egyidejűleg az „anyaegyetemén”, illetve a külföldi fogadóintézményben is felvegyen krediteket, ám a csúszás megelőzése végett ez néha elkerülhetetlen.

Minden mobilitási programban részt vevő hallgató kérhet azonban úgynevezett kivételes tanulmányi rendet,
amely biztosítja, hogy a vizsgaidőszakon kívül is letehesse a vizsgáit.

Egyes tárgyakat ugyanis nem hirdetnek meg minden félévben az egyetemek, márpedig ha valaki éppen akkor külföldön van, amikor ezeket felvehetné, csúszásba kerülhet a tanulmányaival. „Volt arra példa, hogy az egyik hallgatónknak, aki minden lehetőséget megragadott, hogy külföldön tanuljon, fizetnie kellett volna a kredittúllépés miatt, de a Debreceni Egyetem Szenátusa arról rendelkezett, hogy a külföldön teljesített kreditek miatti túlfutásért a hallgatót nem terhelheti költség” – mondta Jánosy Orsolya.
 

Mobilabb oktatókra és hallgatókra van szükség

Debrecenből idén 250-300 diák utazhat hosszabb-rövidebb időre külföldi képzésre, ami a teljes hallgatói létszám mintegy öt százaléka. Nagyjából minden második hallgató tanulmányi célú mobilitásra, a többiek szakmai gyakorlat céljából mennek külföldre. Az ELTE-n pedig a kiutazók száma tanévenként 450-500 között alakul az utóbbi időben, és ebben az intézményben egyre nő a szakmai gyakorlatokon résztvevők száma. Cseszregi Tamás oktatási igazgató szerint a jogi karon például egyre többen teljesítik a kötelező gyakorlatot, vagy annak egy részét külföldön.

Sok múlik persze a hazai oktatókon: ha nekik maguknak van nemzetközi tapasztalatuk, építenek szakmai kapcsolatokat külföldi egyetemekkel, illetve elkötelezettek a nemzetköziesítés irányában, erősebben tudják motiválni a hallgatóikat. Éppen ezért fontos lenne az oktatói mobilitás erősítése – hangsúlyozzák a szakértők. E nélkül sokan elérhetetlennek látják azt az európai uniós célt, mely szerint 2020-ra el kellene érnie a 20 százalékot azon hallgatók arányának, akik legalább 3 hónapot töltenek külföldi részképzésen, vagy minimum 15 kredit értékű külföldi tanulmányokban vagy szakmai gyakorlaton vesznek részt. Magyarország 2023-at határozta meg céldátumként erre vonatkozólag. A valós arány itthon ma még egyszámjegyű (igaz ugyan, hogy nagy az intézmények között az eltérés, az érték az intézményekre vetítve 3 és 48% között változik).

Az utóbbi években megfigyelhető tendencia, hogy a gimnazisták közül sokan eleve külföldi egyetemekre mennek tanulni, az itthon továbbtanulók közül pedig a mobilabbak többször vállalnak be újabb és újabb külföldi részképzéseket, ami nem növeli a teljesítés arányát. „Az új pályázók bevonásához kell az oktatók meggyőző ereje” – emeli ki Jánosy Orsolya is, és nem elhanyagolhatók az anyagi akadályok sem. „Bulgáriában bőven elég volt az ösztöndíj, de a skandináv országokban, illetve például Németországban tanuló iskolatársaimnak akadtak anyagi nehézségeik” – mondja Mitala Nikolett.

„Mi azt is rögzítettük a szabályzatunkban: ha a hallgató külföldi részképzésben vesz részt,
a tanulmányi ösztöndíjába ez a félév is beleszámít”

– mutat rá egy újabb, korábban megoldatlan problémára Cseszregi Tamás, az ELTE oktatási igazgatója, hozzátéve, hogy ez a kérdés korábban nem volt egyértelmű. Márpedig a külföldi tanulmányaik idején itthon nyilvánvalóan nem vehetnek fel annyi tantárgyat a hallgatók, hogy a tanulmányi ösztöndíjhoz a feltételek teljesüljenek. A külföldön szerzett érdemjegyek konverziója sem mindig egyszerű, többek közt az is bonyolítja, hogy a félév-beosztás nem azonos a különböző országokban. „Nálunk például februárban kalkulálják ki az ösztöndíjakat, addigra nem mindenütt ér véget a szemeszter, és egyes országok amúgy sem a gyors, pontos adatátadásról híresek” – jegyzi meg Cseszregi Tamás. A felsőoktatási intézmények az Erasmus+ program esetében az Erasmus intézményközi szerződésben rögzítik, hogyan konvertálják egymás értékelési rendszerét. Az ELTE-n most azt tervezik, hogy átvizsgálják a külföldi partnerintézményekkel kötött megállapodásokat, hogy tisztázzák: mely tárgyak fogadhatók el egy az egyben az itthoni mintatantervekhez igazítva.
 

Tantárgyfelvétel és kreditelismerés

Alapvetően két dokumentum szükséges a kreditátszámításhoz: kiutazás előtt az úgynevezett Learning Agreementben (tanulmányi szerződésben) leírja a hallgató, hogy milyen tárgyakat tervez a külföldi intézményben felvenni, a szakfelelős oktató pedig rögzíti, hogy ezek közül melyeket tudja majd a honi egyetem elfogadni. „Így a «tiszta paktum – jó barátsági elv» alapján nyugodt szívvel ülhet fel a diák a repülőre. Csakhogy a tantervek gyorsan változnak, nem beszélve arról, hogy előfordul: a hallgató kiválaszt egy tárgyat, majd amikor kiutazik, kiderül, hogy például a kevés jelentkező miatt a kurzust mégsem indítja el az adott egyetem. Ekkor indul az újratervezés” – mondja a szakember.

A másik dokumentum a Transcript of Records (tanulmányi átirat): ezt a fogadó egyetem állítja ki, igazolva, hogy a hallgató milyen tárgyakat milyen eredménnyel végzett el.

Az Erasmus+ programban az egyes egyetemi karok kötnek megállapodást a külföldi partnerintézményekkel,

így a megállapodás előkészítésekor megvizsgálják: a kinti képzések mennyire illeszkednek az ő saját profiljukba.

A Debreceni Egyetem például több mint 400 egyetemmel áll kapcsolatban, ezen belül még több külön-külön szerződése van az egyes karoknak. „A bővítésnél mindig nagyon figyelünk arra, hogy mennyire egyeztethetők össze a tantervek” – hangsúlyozza Jánosy Orsolya. „Korábban jellemzően nem voltak annyira tudatosak az intézmények az effajta megállapodások megkötésénél, inkább a mennyiség számított – most már a minőségre kell helyezni a hangsúlyt” – teszi hozzá Cseszregi Tamás.

Ami a segítő jogszabályi környezetet illeti:

egy 2015-ös kormányrendelet előírta, hogy az egyetemeknek az újonnan induló szakok tantervének összeállításakor
már ki kell jelölniük azt a félévet, amelyet a hallgatók külföldi részképzésben tölthetnek.

Az úgynevezett mobilitási ablak időzítésénél igyekeznek figyelembe venni az intézmények, hogy szakmailag mikor indokolt a külföldi félév. Alapképzésben például túl korán nem mehet a hallgató, az utolsó félév pedig már csak azért sem javasolt, mert számos országban időben túlnyúlik a képzés a hazai szemesztervéghez képest, így a hallgató államvizsgája csúszhat. Az alapképzésen az utolsó félévet megelőző két félév valamelyike javasolt az ablak kialakítására. Mesterképzésen a második vagy harmadik szemeszter az ideális a mobilitási ablak beépítésére, a képzés hosszának függvényében – mondják a szakértők. A mintatantervben láthatóan, fix helyen elhelyezkedő mobilitási ablak segítséget jelent majd a hallgatók számára tanulmányok és a mobilitás megtervezésben. A képzés ideje kiszámítható lesz, tervezhetővé válik a kiutazás időszaka. A standardizált kreditbeszámítás pedig biztonságot jelent a külföldi kreditek és tanulási eredmények elismertetésének kérdésében.

TÓTH ILDIKÓ, újságíró

A cikk a Pályázati Pavilon 2018. tavaszi számában jelent meg.

Utolsó módosítás: 2018.09.03.