Óvónők a világ körül

2017 | Köznevelés | tanári kompetenciák | Fejér | Perkátai Szivárvány Óvoda

Néhány perkátai óvónő hirtelen Bournemouth-ban terem: ugye, nem gyakori eset? Pár ezer fős községek óvodapedagógusai általában nem a világjárásról híresek. De mindjárt más a helyzet, ha kreatív, szakmailag igényes és folyamatos tanulásra vágyó szakemberekről van szó. Az ilyen emberek ugyanis addig mennek, amíg meg nem találják a fejlődés lehetőségét – mindegy, hol élik a mindennapokat. Legyen az egy világváros, vagy egy Fejér megyei nagyközség.

A pályázat megírását még a korábbi intézményvezető kezdte el. Azóta történt egy vezetőváltás, de az önképző tapasztalatcsere-programokat folyamatos egyeztetésben viszik tovább. „Barangoltam a neten, és megláttam a lehetőséget” – meséli Kovács Tiborné, aki korábban igazgatta az óvodát. Az intézmény dolgozói már többször részt vettek Erasmus+ programban, jártak már így Marosvásárhelyen, Csíkszentdomokoson és Érsekújváron is.

Nagyon sok hazai óvodának lehetősége lenne részt venni nemzetközi programokban, sokan mégis ódzkodnak attól, hogy pályázzanak. „Pedig nem is annyira bonyolult!” – mondja az igazgató. „Igaz, hogy kis falu vagyunk, de 2010 óta több mint ötven sikeres pályázatot írtunk mi magunk! A mai világban mindig kevés az állami keret. Így ahhoz, hogy fejlődni tudjunk, be kell hozni a proaktív szemléletet az óvodákba is. A vezetőnek kell ebben utat mutatni! Volt olyan eset, hogy éjfélig bent maradtunk, és írtuk a pályázatot. De ez nem jelentett problémát senkinek, hiszen együtt dolgoztunk egy közös célért. Az egész kollektíva nagyon innovatív itt.”

Ennek köszönhető, hogy a perkátai gyerekeknek mindig vannak minőségi fejlesztő eszközeik, hogy megvalósították a „Kincses kultúróvoda” tervét, hogy tehetségpályázatokon vehettek részt. Kapcsolatot építhettek más óvodákkal – ez felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt hasznos.

A legutóbbi nagy élmény egy hármas út volt: Kézdivásárhelyre, Rigába és az angliai Bournemouth-ba látogatott el a pedagógusok egy-egy kisebb csoportja. Korábban magánúton már jártak Angliában, de akkor csak kívülről leshettek be az óvodák kapuin. Most, előre egyeztetve, tárt karokkal várták őket, hogy bepillanthassanak az ott folyó pedagógiai munkába, megismerhessék a külföldi intézmények céljait. A kis csapatból ugyan csak néhányan beszélnek jól angolul, de mindig volt, aki tolmácsoljon, másrészt az utazásokhoz sok esetben nyelvi kurzusok is kapcsolódtak.

A romániai és lett helyszínek kulturálisan ugyan közelebb állnak a mi közegünkhöz, de a munkamódszereket tekintve ezekből a kirándulásokból is sokat lehetett tanulni.

„Kézdivásárhelyen mérhetetlen szeretetben nevelik a gyerekeket, és nagyon gyakorlatiasan” – meséli Kovács Tiborné. „Nem a lexikális tudást tartják fontosnak, inkább mindenbe bevonják a kicsiket, például együtt sütnek süteményt. Nincs bezárva az ajtó, és lehet farönk vagy kő az udvaron: a gyerekek így tanulják meg a veszélyeket. Nincsenek „túlszabályozva”, mint nálunk. Rigában pedig jó volt látni, milyen nagy hangsúlyt fektetnek a környezetvédelemre és az egészséges életmódra.
Náluk nincsen udvar, a játszótérre járnak levegőzni, de maga az ovi nagyon jól felszerelt. Az oktatás ott kicsit iskolásnak tűnt, mi, itt Magyarországon inkább a tanulási tapasztalásra helyezzük a hangsúlyt. Az viszont nagyon tetszett, hogy internetes zárt csoportokban tartják a kapcsolatot a szülőkkel. És hát szuper ágyaik vannak: egy mozdulattal lehet kinyitni ötösével, egyben! Ezt mi is szívesen megvalósítanánk. Anglia szintén egészen más világ: más a földrajzi helyzet, mások a feltételek, a szocializáció. Ha már egy gyerekkel több van a csoportban, kisegítőt hívnak. Ezt mi nem tudjuk megtenni, de azt például eltanulhatjuk tőlük, ahogyan állatszeretetre nevelik a gyerekeket: az ovis csoportban együtt élnek velük hörcsögök, nyulak, cicák…”

Persze minden tapasztalat akkor hasznos igazán, ha sikerül belőle valamit itthon megvalósítani. Kovács Tiborné szerint ez nem egyik napról a másikra történik, de ha látnak egy jó ötletet, máris azon gondolkodnak, hogyan teremtsék elő rá a keretet, miként keressenek szponzorokat. Szerencsére van, ami nem igényel pluszbefektetést: egy-egy jó szemléletet könnyen el lehet sajátítani. Sőt, továbbadni más intézményeknek – mert a vezető szerint ez éppoly fontos, mint hogy ők maguk átvegyenek egy jó gyakorlatot.

Ezek a határon átívelő programok nem érnek véget az utazással; a legnagyobb kaland sokszor csak azután kezdődik. „A legtöbb külföldi partnerünkkel kapcsolatban maradtunk, rendszeres levelezünk. Voltak, akik újságot küldtek nekünk, és gyermeknap alkalmából köszöntötték a perkátai óvodásokat. Maguk a gyerekek is kapcsolatba kerülhettek egymással: alkalmanként skype-olunk velük vagy levelet írnak egymásnak. A térképen megmutatjuk nekik, hol élnek kis barátaik. Így számukra is kinyílik a világ, integetnek egymásnak, megszólalnak angolul. És persze meglepődnek azon, hogy a világ másik táján is van olyan ovis, akinek alma vagy házikó a jele.”

Kinevezések, alkalmazások rendszere, beszoktatás, ünnepek megtartása… csak néhány dolog azok közül, amire rácsodálkoztak a szakemberek, és amiből egy-egy jó eljárást át is vettek. „Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy pályázzon. Nem mondom, hogy nincs vele munka, de nagy hozadéka is van. A Tempus rengeteget segített: az előkészítő program során és a pályázatírásnál is sok hasznos információt kaptunk. Ezúton szeretném megköszönni a munkájukat, és azt, hogy nemcsak hírét vihettük kis falunknak, de az utazások a csapatunkat is összekovácsolták.”

Cseréné Marczal Zsuzsanna, a jelenlegi intézményvezető azt mondja, nem is kérdés, hogy folytatják a nemzetközi projektekben való részvételt. „Fontosnak tartom, hogy ezekbe a közös programokba bevonjuk intézményünkből azokat a kollégáinkat is, akik a külföldi utakra nem jutottak el” – mondja. „Az én kedvencem a „Kisemberek a Föld körül” projekt megvalósítása volt, amelyben olyan romániai és szlovákiai óvodák munkatársaival vettünk részt, akiket az Erasmus+ pályázat során ismertünk meg. A programmal második helyezést értünk el az eTwinning Magyarország 2017 versenyen. Ezen túl együtt készültünk a víz, a fák, madarak és a Föld világnapjára is. Azzal, hogy a gyerekek a neten teremtettek kapcsolatot, a számítógép-használatot is tanulták, emellett pedig megismerkedhettek más országok növény- és állatvilágával, környezetvédelmével.”

Zsuzsanna azt mondja, lényeges, hogy a korábbi utazások során felépült kapcsolatokat ápolják és életben tartsák. Mint meséli, előfordult, hogy valaki azért jelentkezett hozzájuk álláshelyre, mert hallotta, hogy itt hányféle továbbképzés és nemzetközi szakmai program működik. 

Zsuzsannának az erdélyi utazás volt igazán emlékezetes. Azt meséli, nagyon megfogta őt, hogy az ottani óvodapedagógusok milyen szoros kapcsolatban állnak a szülőkkel. Az ünnepeket például együtt tartják meg, de még a táborozásokat is együtt szervezik. „Igazi partnerséget építenek, bevonva a családokat. Ma már nekem is ez lett a célom” – teszi hozzá.

 

Kempf Zita

újságíró